ParazitológiaTanulmányterület, definíció és osztályozás

nov 7, 2021
admin

Definíció: Mi a parazitológia?

A parazitológia általánosságban a mikrobiológia azon ága, amely a paraziták tanulmányozásával foglalkozik. Ennek során a paraziták különböző jellemzőire (morfológia, életciklus, ökológia, taxonómia stb.), az általuk megfertőzött/érintett gazdaszervezet típusára és a kettő közötti kapcsolatra helyezi a hangsúlyt.

A parazitológiában a parazitákat hagyományosan három fő csoportra korlátozzák, amelyek közé a protozoonok, a helminták és az ízeltlábúak tartoznak. Azonban aszerint is leírják őket, hogy hol helyezkednek el a gazdaszervezeten: Ektoparaziták (azok, amelyek a gazdaszervezeten – bőrön stb. – élnek) és endoparaziták (azok, amelyek a gazdaszervezet testében élnek).

A parazitológia mint olyan részdiszciplína, amely az élőlények széles körét és a gazdaszervezetükkel való kapcsolatukat tanulmányozza, többek között olyan területek egyes elemeit is magába foglalja, mint az entomológia, a helmintológia és a járványtan.

* A paraziták (élő szervezetek) többnyire állandó kapcsolatban állnak a megfelelő gazdaszervezetükkel (vagy életük egy adott szakaszában gazdaszervezetre van szükségük). Emiatt az olyan élőlények, mint a cecelégy, amelyek rövid ideig táplálkoznak adott állatokon, az orvosi parazitológiában nem feltétlenül számítanak parazitának.

Példák a parazitákra:

  • T. gondii
  • P. carinii
  • P. falciparum
  • Leishmania
  • Acanthamoeba
  • Trichomonas

Parazitológiai osztályozás

Az orvosi jelentőségű parazitákat két fő kategóriába soroljuk, amelyek közé az egysejtű paraziták (protozoa) és a többsejtű metazoa (helminták és ízeltlábúak) tartoznak.

Protozoa (egysejtű paraziták)

A protozoa paraziták közé tartoznak többek között a maláriaparaziták (Plasmodium fajok) a ciliáták (pl. B. coli) és flagellák (pl. Leishmania), valamint az amőbák (pl. E. histolytica). Ezek olyan egysejtű szervezetek, amelyek általában a gazdaszervezet testében élnek.

Míg például az E. histolytica a bélben található, addig a maláriaparaziták, mint például a P. falciparum, a szervezeten belül a vörösvértestekbe hatolnak be.

A szervezetben a protozoa paraziták osztályozása a mozgás módja alapján történik:

  • Mastigophora – Flagellákat használnak a mozgáshoz
  • Sporozoa – A testben nem mozognak
  • Sarcodina – Amőboid mozgást használnak
  • Ciliophora – A testben nem mozognak
  • Ciliophora – A testben nem mozognak. Ciliákat használnak a mozgáshoz

Amint a gazdaszervezetből táplálékhoz jutnak (attól függően, hogy hol helyezkednek el), a paraziták képesek szaporodni és számukat növelni. Ez biztosítja a túlélésüket, mivel egyik gazdáról a másikra átvihetőek.

A kedvezőtlen körülmények között az aktív trofozita stádiumból inaktív cisztákká is képesek átalakulni, amelyek túlélik a kedvezőtlen körülményeket.

Helminták

A protozoákkal ellentétben a helminták többsejtű paraziták, amelyek általában kétoldali szimmetriájúak. Ide tartoznak a cestodák (pl. galandféreg), a trematodák (pl. bélférgek) és a fonálférgek, például a körömférgek tagjai.

A protozoonokhoz hasonlóan azonban a helminták endoparaziták, amelyek általában a gyomor-bélrendszerben találhatók. A szívószervek vagy horgok segítségével (amelyek a cestodákban és a trematodákban találhatók) ezek az organizmusok képesek a gyomor-bél traktus falához tapadva maradni és folytatni a tápanyagok felvételét. Ezzel nemcsak a gazdaszervezetet fosztják meg az elegendő tápanyagtól, hanem hajlamosak a gyomor-bélrendszer falainak sérülését is okozni.

A gazdaszervezetben általában elszaporodó protozoon parazitákkal szemben a helminták többnyire növekednek és érnek. Az utódok ezután ürülnek ki a gazdaszervezetből, és több életszakaszon is áteshetnek, mielőtt új gazdaszervezetet fertőznének.

Az egyes peték például az állati gazdákban lárvastádiumba fejlődhetnek, mielőtt az emberi gazdában lárvastádiumukban lenyelnék őket.

Az emberi gazdákban e paraziták lárva- és kifejlett formái okozhatnak:

  • elzáródás
  • gyulladás
  • vérszegénység
  • Léziók a gyomor-bél traktusban
  • ödéma a folyadék felhalmozódása következtében – Ez gyakran összefügg az elzáródással

Ízeltlábúak

Mint a helminták, az ízeltlábúak olyan többsejtű szervezetek, amelyek kétoldali szimmetriájúak. A helmintákkal ellentétben azonban az ízeltlábúaknak a mozgásra és a rögzítésre használt ízületi függelékeik vannak, valamint kemény külső vázuk, amely védi a paraziták belső szerveit.

Az ízeltlábúak számára ezek fontos tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik, hogy e paraziták ektoparazitaként túléljenek. Mind a protozoa parazitákkal, mind a helmintákkal ellentétben az ízeltlábúak ektoparaziták, ami azt jelenti, hogy a gazdatest bőréhez tapadva találhatók.

Az ízeltlábúakra példa a tetvek, a bolhák és a kullancsok. Itt az ízeltlábúak úgy hatnak a gazdaszervezetre, hogy kiszívják annak vérét, valamint átvivőként/vektorokként működnek. A tetvek például a Rickettsia baktériumot terjesztik, amely az emberben a trencséni lázat okozza.

* Az olyan állatok, mint a szúnyog (nőstény Anopheles szúnyog), amelyek az emberi vértől mint tápanyagforrástól függnek, nem feltétlenül tartoznak ebbe a csoportba, mivel pillanatnyilag táplálkoznak a gazdaszervezetből.

A parazita elhelyezkedésén alapuló osztályozáson kívül (ekto- és endoparaziták) a paraziták különböző típusait a parazitológiában a parazita és a gazdatest közötti egyéb kapcsolatok alapján is osztályozták.

– Kötelező parazita – Az obligát paraziták életciklusuk egy bizonyos szakaszában vagy egész életük során teljes mértékben a gazdaszervezettől függenek. A Plasmodium fajok jó példái az obligát parazitáknak. Miután szúnyogcsípés útján bejutnak a szervezetbe, behatolnak a vörösvértestekbe, ahol tápanyaghoz jutnak. Itt a Plasmodium fajok túlélése teljes mértékben a gazdaszervezettől függ.

– Fakultatív parazita – Az obligát parazitákkal ellentétben a fakultatív paraziták túlélése nem függ teljes mértékben a gazdaszervezettől. Mint ilyenek, a különböző körülményekhez alkalmazkodva parazita és nem parazita tulajdonságokat is mutathatnak. A fakultatív paraziták jó példája a Naegleria fowleri.

Az édesvízben az olyan szervezetek, mint a baktériumok, jó táplálékforrások. A szervezetbe jutva azonban agyi fertőzést (amőbás meningoencephalitis) okoznak, amely 5 napon belül halált okozhat.

– Véletlen paraziták – Véletlen parazitáknak is nevezik azokat a parazitákat, amelyek szokatlan gazdatestekben (olyan gazdatestekben, amelyeken normális esetben nem élősködnek) támadnak vagy telepednek meg. Itt a gazdát nem természetes gazdának nevezik. Ebben az esetben a parazita megfertőzi a gazdaszervezetet, és képes túlélni és tovább növekedni, mint a természetes gazdaszervezetben.

A véletlen parazitákra jó példa a denevér galandféreg (Hymenolepis diminuta). Bár ezek a parazitáknak patkányokat kell megfertőzniük, kimutatták, hogy az embert is megfertőzik.

– Rendhagyó paraziták – A rendhagyó paraziták olyan paraziták, amelyek olyan testszervekbe hatolnak be, amelyekbe normális esetben nem hatolnak be. Az E. histolytica jó példa az erratikus parazitákra.

Tipikusan ez az anaerob parazita a gyomor-bélrendszerben található, ahol amőbiászt (véres hasmenést) okoz. Kimutatták azonban, hogy a parazita vándorol és olyan szerveket is megtámad az emberben, mint a máj és a tüdő.

Lásd más tudományterületeket is:

Mikrobiológia

Bakteriológia

Mikológia

Protozoológia

Phykológia

Virológia

Nematológia

Immunológia

.

Return to Parasites under the Microscope

Return from Parasitology to MicroscopeMaster home

report this ad

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.